Vicc a boncasztalon

Gyorsan átpörgettem egy jó adag viccet a vicc.net-en, és az alábbiakat tudtam meg férfiakről és nőkről. A kettő közül az egyik fajta: 

• szexmániás
• buta
• csúnya
• mindent összerúzsoz
• nem tud autót vezetni
• nem szűz
• csalfa
• házasan nem akarja a szexet
• kövér
• nem ért a műszaki dolgokhoz
• arra jó, hogy takarítson/főzzön/sört behozza
• szereti a pénzt
• túl sok ruhája/cipője van
• hisztérikus
• lóg a melle,
   

a másik pedig

• szexmániás
• elhízott
• csúnya
• ápolatlan
• buta
• focimeccsen ordít
• lusta
• hétalvó
• egoista
• szexben figyelmetlen
• szemétláda
• ha figyelmes, akkor meleg
• impotens
• arra jó, hogy füvet nyírjon/pénzt keressen.

...

Nyilván mindenki rájött, hogy mikor kiről is volt szó. Biztos sok igazság van benne, még akkor is, ha viccek mögött számtalan csalódott, ún. elcs*szett életű ember gyűlölködése bújik meg.

Feltűnik viszont, hogy a két csapat bővelkedik azonos tulajdonságokban:  

• szexmániás
• elhízott
• csúnya
• buta
• impotens/házasságban nem akar szexelni
• csak egyszerű házimunkákra jó.
   

Ezek általánosan igaz emberi tulajdonságok lehetnek, hiszen a felek egybehangzóan állítják... - igaz, egymásról. Mindazonáltal jó tudni, milyenek is vagyunk...

...

Nézzük, hogyan hat ránk, ha felcseréljük a tipikus tulajdonságokat:

• A tipikus férfi szexmániás, buta, csúnya, mindent összerúzsoz, nem tud autót vezetni; a tipikus férfi nem szűz, csalfa, házasan nem akarja a szexet, kövér, nem ért a műszaki dolgokhoz; a tipikus férfi csak arra jó, hogy takarítson/főzzön/sört behozza, szereti a pénzt; a tipikus férfinak túl sok ruhája/cipője van, hisztérikus és lóg a melle.
   
• A tipikus nő szexmániás, elhízott, csúnya, ápolatlan, buta, focimeccsen ordít; a tipikus nő lusta, hétalvó, egoista, szexben figyelmetlen; a tipikus nő szemétláda, ha figyelmes, akkor meleg, frigid, valamint arra jó, hogy füvet nyírjon/pénzt keressen.

...

Oké, ez szokatlan volt, de megérte.

De ki a fene találja ki ezeket a vicceket?!.. Micsoda sebeket vonszolnak embertársaink, hogy így kell bosszút állniuk gonosztevőiken?!..

Álljon itt egy remekmű, amely kapcsán a lélegzetem is elállt:

• Mit csinálsz, ha egy nő egy kézigránátot dob feléd?
  - Elkapod, kihúzod a biztosítószeget és visszadobod.
   

Ki más találhatna ki ilyet, mint az a nyomorult, pattanásos felebarátunk, akinek épp most adott kosarat a kollégium legbénább nője?..

• Beront a szőke nő a PC-boltba:
  - Tegnap este óta kétszer kellett újraraknom a Windows-t: lassan kezd elfogyni türelmem!..
  - Mi a gond?..
  - Szerintem az alaplap bugzik: lehetetlen, hogy nem tud lekezelni két SATÁ-s vincsót!..
  - Oké: hozza be, megnézzük. Még valamiben tudunk segíteni?
  - Köszi szépen, ennyi volna. Viszlát!
  - Viszlát!

...

Nekem ez is tetszett, de nézzünk valami malacosat!..

• Áll a sorban a pénztárnál az agresszív kismalac:
  - Malacka, magad elé engedsz? Nekem csak egy túró rudim van.
  - Semmi gond: nem sietek annyira. Menj csak!
  - Köszi szépen!
  - Szóra sem érdemes!

• Áll a skót a tengerparti bárban:
  - Egy hűvös koktélt, uram?..
  - Remek ötlet!
  - Adhatom esetleg dupla adag fehér rummal?..
  - Természetesen: nincsenek pénzügyi gondjaim.
  - Egészségére, uram!
  - Köszönöm szépen!..

Mi történt itt?!.. Mi lelte ezeket a figurákat?!..

Egy bizonyos: nem hozzák régi formájukat, és ez fatális következményekkel jár - már ami a vicceinket illeti. A nyuszika élete egyenesbe került, a szőke nő vindózt telepít, a malacka türelmes, a skót nagyvonalú...

Vége a (vicc)világnak.

Ezt most tényleg csak azoknak ajánlom, akik mindenre elszántak, vesztenivalójuk nincs...

• Utazik a vonaton a nyuszika. Meglátja, hogy száll fel a medve és a róka is, ráadásul pont mellé ülnek le. A róka szólal meg:
  - Szevasz, nyuszika!
  Nyuszika nem válaszol. Néz ki az ablakon.
  - Szevasz, nyuszika!..
  Nyuszika továbbra is meredten bámul kifelé az ablakon, de a lába remeg.
  - Szevasz, nyuszika! Emlékszel, hogy régen mennyit szívattunk a hülye dolgokkal?!.. Megvan még a sapkád is esetleg?!!..
  Nyuszika hallgat. A róka nem adja fel:
  - Mesélj, mi van veled?!..
  - Semmi különös. - válaszolja nyuszika hirtelen a róka szemébe nézve - Megnősültem, van két gyerekem, van normális munkám, ilyesmik. Nagyjából minden rendben van.
  - Tutira?!.. - kérdezi a medve is már kicsit aggódva.
  - Tutira. - mosolyodik el végre a nyuszi. - Veletek van valami?..
  - Nincs! Nincs!.. - mondják szinte egyszerre, a róka meg a medve. - Velünk is minden rendben van.
  - Oksi. - fordul vissza a nyúl az ablak felé -  Nagyjából én is erre számítottam.

...

Furi volt, nem? Az. Most találtam ki ugyanis. Valami olyat próbáltam vele illusztrálni, hogy milyen furán érzi magát az ember, ha a viccek általánosan elvárt, tartalmi-szerkezeti konvenciói (lásd Mi a f*-t röhögök?) cserbehagyják... Hogy az már milyen egy hülye, elveszett érzés...

Na, majd még találok ki másikat is, mert ez remek szórakozásnak tűnik.

Bizonyos szempontból elérkezettek látom az időt, hogy elkezdjem primitív mondatokban összefoglalgatni, hogy mi a f*-t röhögünk is itten. Arról lesz tehát szó, hogy egy-két szóban szedem össze azt, ami a viccboncasztalon a széttrancsír után mint csontváz megmarad. 

Amit eddig úgy nagyhirtelen össze tudok szedni arról, hogy miből lesz a vicc:

1. Közismert keserű tapasztalatot (pl. ritka szex, kevés pénz, korrupció, házassági hűtlenség) vicces szituációba ágyazva újratárgyalom.
    
2. Közismert, max. egy-két tipikus tulajdonsággal rendelkező, általánosan gyűlölt/lenézett személyeket (pl. szőke nő, skót, rendőr, zsidó, cigány) valami aktuális, tréfás körítéssel újrafikázom.
    
3. Közismert emberi gyengeséget állatbőrbe bújtatom (pl. nyuszika, agresszív kismalac) és mindenféle kellemetlen helyzetbe jól beküldöm.
    
4. Mesélek egy sztorit, amiben egy vagy két szereplő valamit félreért.
    
5. Mesélek egy sztorit, amit a hallgatóság eleinte félre-, majd megért.
    
6. Garantáltan, de csak primitív szinten vicces témában (pl. szex, kaka-pisa, részegség) bármit mesélek. 
    
7. Furcsa, zavaros dolgot mesélek, ami újraolvasva, leginkább szavak, betűsorok kétértelműségére alapozva hirtelen értelmet nyer.
    
8. Furcsa, zavaros dolgot mesélek, aminek semmi értelme nincs (negatív poén).
    

Na, ennyi jutott most egyszerre eszembe. Majd napközben még töröm rajta az agyamat.

...

Ez a bejegyzés itt folytatódik majd, ahol arról lesz szó, mi mozgat/motivál minket az egyes poénfajták élvezete kapcsán...

FOLYTATÁS - Nos, tehát, lássuk min, miért:

1. Közismert keserű tapasztalatot (pl. ritka szex, kevés pénz, korrupció, házassági hűtlenség) vicces szituációba ágyazva újratárgyalom. (Jó dolog a problémákon nevetni, mert könnyebb elviselni. Ha másnak is van, nekem sem szégyen.)
    
2. Közismert, max. egy-két tipikus tulajdonsággal rendelkező, általánosan gyűlölt/lenézett személyeket (pl. szőke nő, skót, rendőr, zsidó, cigány) valami aktuális, tréfás körítéssel újrafikázom. (Frusztrált ember/állat szívesen ront harmadik, ártatlan félre: átmenetileg csökkenti a stresszt, az egó számára cselekvésnek tűnik - mintha nem lenne annyira kiszolgáltatva.)
    
3. Közismert emberi gyengeséget állatbőrbe bújtatom (pl. nyuszika, agresszív kismalac) és mindenféle kellemetlen helyzetbe jól beküldöm. (Távolságot tarthatok a bennem is megbúvó hibától: másban tét nélkül  - próbaképp - kiröhöghetem.)
    
4. Mesélek egy sztorit, amiben egy vagy két szereplő valamit félreért. (Szívesen nevetünk mások bénázásán: örvendezünk, hogy épp nem mi vagyunk soron.)
    
5. Mesélek egy sztorit, amit a hallgatóság eleinte félre-, majd megért. (Rejtvényfejtő jellegű öröm: hurrá, összeállt a kép! Nevetés forrása, hogy "De eddig miért nem?..")
    
6. Garantáltan, de csak primitív szinten vicces témában (pl. szex, kaka-pisa, részegség) bármit mesélek. (A lelkünk mélyén mindannyian kicsit gyerekek vagyunk...  - bocs, helyesen így szól: A lelkünk mélyén mindannyian kicsit felnőttek vagyunk.)
    
7. Furcsa, zavaros dolgot mesélek, ami újraolvasva, leginkább szavak, betűsorok kétértelműségére alapozva hirtelen értelmet nyer. (Kábé ugyanaz, mint 5., csak nyelvészeti a jelleg.)
    
8. Furcsa, zavaros dolgot mesélek, aminek semmi értelme nincs (negatív poén). (A fixen várt poén elmaradása miatti meglepetésemben röhögök vagy csak simán kínomban röhögök. Esetleg: a viccmesélő röhög rajtam. És ezen már én is röhögök. Amin a viccmesélő persze újból röhögni kezd. És ez átragad rám is.)
    

 Írgyatok, ha valamit kihagytam volna.

Elérkeztünk egy klasszikus poén-hatóanyaghoz: ez a félreértés. Számtalan vicc, irodalmi és filmjelenet bazíroz a szereplők kommunikációs bonyodalmaira. (A magyar filmek egy része is előszeretettel tematizálta ezt a problémát a késő-kádárizmus fellazuló hangulatában: igaz, ott a civil társadalom és pártpolitikai állam fatális félreértéséről szólt a metafóra, amit a főszereplők dialógusaiban újra és újra kitörő zűrzavar volt hivatott érzékeltetni.)

A lényeg persze változatlan.

• A horgász kifog egy kövér pontyot.
  - Hazaviszlek vacsorára! - örül meg neki.
  - Fogyózom. - feleli a ponty - Menjünk inkább moziba!..

Ez a pontyos talán túl jó is volt az egyszerű demonstráció céljára, mert bezavarog a pecázás szigorúan hierarchikus szereposztása és a halat emberré személyesítő diétás ambíció között feszülő másodlagos röhejforrás, de azért talán érthető, hogy mit is akartam ebből kihozni.

Álljon itt egy - kizárólag eredeti formájában élvezhető -, politikailag nem teljesen korrekt, angolszász párbeszéd, amelyet alapfokú nyelvvizsga birtokában már bizonyosan senki sem ért félre... :)

• - Do you speak English?
  - Yes!
  - Name?
  - Abdul al-Rhazib.
  - Sex?
  - Three to five times a week.
  - No, no... I mean male or female?
  - Yes, male, female, sometimes camel.
  - Holy cow!..
  - Yes, cow, sheep, animals in general.
  - But isn't that hostile?
  - Horse style, doggy style, any style!
  - Oh dear!
  - No, no! Deer run too fast...

Ez a vicc túl jó ahhoz, hogy egyáltalán szennyes ujjaimmal illessem: no comment, csak élvezet. Téma lezárva.

...

UPDATE - Dehogy van a téma lezárva!.. Ezt hallgassátok!

• A pszichiátriára beszállítanak egy hölgyet. Az orvos megkérdezi tőle:
  - Miért van itt asszonyom?
  - Mert elveszett a szemüvegem, és azt kerestem.
  - Jó, de miért ide hozták?
  - Miért? Idehozták??? 

Brilliáns darab! Most találtam.

A gyagya vicceknek igenis helyük van: ha betiltanák őket, még tüntetni is hajlandó lennék, hogy ne tegyék. (Ez az egyetlen politikai cél egyébként, amit ilyen odaadással tudnék támogatni.)

A vicc maga általában egy klasszikus fejlövés: az idegrendszer elköszön, mi könnyezve nyögdécselünk, a környezet lassan megszűnik... - megtört, megfáradt agyunk pedig a marhaság végtelen mezein támolyog... 

• - Hogy hívják?
  - Kovács Gültem.
  - ???
  - Amikor megszülettem, anyám azt mondta: legyengültem, apám válasza: Legyen!
   

A gyagya viccek törékeny elménk más és más érzékeny pontjait veszik célba: leggyakoribb talán a nyelvi struktúrákkal való felelőtlen rosszcsontkodás...

• Agresszív kismalac sétál az erdőben, találkozik Nyuszikával. Hozzávágja a palacsintáját, mire a Nyuszika:
  - Ez szándékos volt?
  - Nem! Lekváros!..

A fájdalom leginkább a vicc meghallgatásával elvesztegetett időnek, az invesztált intellektuális energiának szól, amiért a helyes megfejtés beküldésekor ébredő hisztérikus vihogás sem kárpótol teljesen. Talán fel sem tűnik, ha ideveszek gyorsan még egyet:

• Hazamegy a rendőr munkából, és kikormolja a kályhát. Kimegy az udvarra és a vödör kormot magára önti. Odamegy a felesége és megkérdezi:
  - Mit csinálsz, te szerencsétlen?!..
  - Te ebbe ne szólj bele, Asszony! Apám azt mondta, hogy nagykoromban okos leszek!

Ha mindenki felkészült, jöhetne itt egy véres-verejtékes poén, amiért az a minimum cserébe', ha hallgatóságunk késedelem nélkül a meleg francba küld el minket:

• - Mit kérsz szülinapodra kisfiam?
  - Egy sötét ebet a láncnál.
  - Nem lenne jobb egy fényes?
  - Nem, sötétet akarok!
  - De kisfiam, sokkal szebb egy FÉNYES EB A LÁNCNÁL, AKARD!

 ...a legkitartóbbaknak pedig egy uccsó durvát ebből a fajtából:

• - Érdekes, hogy minden amerikai film végén ugyanaz a felirat van.
  - A stáblistára gondolsz?
  - Nem, Ady Endre.

...

UPDATE - Informatikai ihletésű cukiság a legjavából:

• - Mit kavar fel két egymás mellett haladó nyomtató a sivatagban?
  - ???
  - Párhuzamos port. 

Korábban már elismerően ámuldoztam, mi minden fordulat belefér egy kis négysorosba: most jöjjön egy másik csodamű!..

• Két pogácsa beszélget:
  - Képzeld, jelentkeztem egyetemre!
  - Tényleg? És felvettek?
  - Á! Egy pogácsát?!..

Ezt a viccet sokat ismerjük, de érdemes a boncasztalon kicsit megnagyítózgatni: 

• Két pogácsa beszélget: (Szuper felütés! Figyelem felkeltve, sőt a békesség kedvéért még azt is elnézzük, hogy pogácsák nem is tudnak igazándiból beszélni. Egyes számű fordulat: rávesz a vicc, hogy nyeljünk le egy hülye játékszabályt.)
  - Képzeld, jelentkeztem egyetemre! (Puff! Még egy nyelnivaló: kisül, hogy a kis hülye pogi még egyetemre is készül.)
  - Tényleg? És felvettek? (Lélegzetvisszafojt, szemfület mereszt...)
  - Á! Egy pogácsát?!.. (Bummm! Kőkemény landolás: bedőltünk a marhaságnak, pedig tudhattuk volna: pogácsáknak nincs helye a felsőoktatásban!)
 

Kivételesen még egyszer végigmegyek a viccen, mert tételesen látni akarom, hogy hol, min röhögök: 

• Két pogácsa beszélget:(Kuncogok a lehetetlenségen.)
  - Képzeld, jelentkeztem egyetemre! (Vihogok a még nagyobb lehetetlenségen, de már a viccmesélő cinkosa vagyok, hiszen belementem a hülyeségbe. Dupla nevetnivaló.)
  - Tényleg? És felvettek? (Feszülten várom, hogy mi sül ki...)
  - Á! Egy pogácsát?!.. (Nagyot nevetek minden eddigivel együtt szamár önmagamon és az ostobán bedőlt cinkosságon...)
 

Lenyúzva, kicsontozva:

• Egy pogácsa jelentkezett az egyetemre, de persze nem vették fel.

Kategória:

• abszurd, nyeletős, fordulatos 

Röhejfaktor:

• "Hi-hi-hi."

...

Szuper vicc volt, köszi, Hanna! :D :D :D

Egészségügyi viccekből kétfajta van. Az egyiken a betegek nevetnek - a másikon az orvosok.

• Bemegy az orvos a beteghez:
  - Egy jó meg egy rossz hírem van. ("Könnyed stílus, optimizmust sugall..." - gondolja amaz.)
  - A rosszat, Doktor úr!.. ("Legyünk túl rajta!")
  - Önnek rákja van. ("Legalább korrekt: megmondja.")
  - Ezután mi lehet a jó hír?!.. ("Túlélem?!..")
  - Látja azt a szőke, nagymellű nővért a folyosó végén?.. ("Igen?!..") Na, azt tegnap ügyeletben végre jól megdugtam. ("Sejtettem. Ahogy nézem, a kollégáid is.")

• A körzetiorvosnál:
  - Hát, Kovács néni, sajnos méhrákja van.
  - ("Sebaj, ez úgyis csak egy vicc: már ismertem.") Jajj, nem! 
  - De sajnos agydaganata is van!..
  - ("Rajtam ugyan nem fogsz ki, de azért picit úgy teszek, mintha beijednék!..") Atyaisten, nem!.. 
  - És sajnos leprás is!!..
  - ("Na, a három az tényleg kerek szám: kezdek berezelni. Adok viszont egy sanszot neki, hogy kifejezd a jóindulatodat...") Nem lehet! Doktor úr, tud valami biztatót is mondani?!.. 
  - Hajrá, Kovács néni! Hajrá, Kovács néni!..
  

(Ez volt az, amin az orvosok nevetnek. Vicces, mennyire elfogadott társadalmi tény a doki és páciense közötti ordas érdekszakadék...)

És szabad tudni, min nevet a kedves beteg?..

• Haldoklik az öreg paraszt ("Iszik is az öreg nagyon meg fukar is: a rossz szíve, az viszi a sírba."), és a városi rokona megkérdi:
  - Hívjak orvost? ("Engem ugyan ne! Hívjá' mentőt!..")
  - Nem kell, fiam. Mi itt falun természetes halállal szoktunk meghalni. ("Hálátlan, köcsög betegek! A szívét teszi ki az ember értetek, ti meg így beszéltek róla a háta mögött!..")

• - Dohányzik? ("Persze, hogy dohányzik...")
  - Köszönöm most nem. Inkább innék valamit... ("Oké, ez tényleg vicces válasz volt..." :D)
  

Van olyan is tán, amin együtt nevethetünk? Igen, de azok egyike-másika elég blőd: 

• - Nem tudok jól aludni, doktor úr.
  - Igazán? És mióta nem?
  - Amióta elvitték a végrehajtók az ágyamat!

• Az orvosnál:
  - Felírok magának egy kis szenet!
  - Köszönöm szépen, nem kérek. - válaszol a beteg - Olajjal tüzelek.

...

Egyébként mindig akad valami nevetnivaló, az ember ugyanis minimum vagy orvos, vagy beteg: legkésőbb a műtőben kiderül, aktuálisan pontosan melyik is.

Végül egy, amin legalább ÉN jót nevettem:

• Egy ember elmegy az orvoshoz:
  - Segítsen rajtam, doktor úr. Mikor este elalszom, megjelenik álmomban egy manó, és így szól: gyere pisilni. Erre én reggelre behugyozok.
  - Ezen könnyen segíthetünk - mondja az orvos.- Legközelebb mondja azt a manónak, hogy már pisilt.
  Elmegy a beteg, de pár nap múlva visszajön:
  - Drága doktor úr, a terápia csak részben vált be.
  - Az meg hogy lehet?
  - Jött a manó, és mondtam neki, hogy már pisiltem. Erre ő azt mondta, hogy még nem kakiltam... - és reggelre beszartam.

...

Apropó, ez már megint majdnem a nyuszika sapkája... 

Most jöjjön valami olyan, ami hallatán (olvastán) mint a 10 viccéhes ujjamat megnyaltam. Remek a dramaturgia, végletekig ökonomikus a terjedelem/röhej-arány, kiváló termék:

• Két barát beszélget:
  - Hallottad? A Kovács anyósa belesett a kanálisba.
  - Szegény asszony!
  - De időben érkezett segítség, és kihúzták.
  - Szegény Kovács! 

Banggggg! Remek! Nézzük csak még egyszer lassítva!..

• Két barát beszélget: (Wimbledon, főpálya. Andre Agassi adogat: a közönség lélegzetvisszafojtva figyel.) 
  - Hallottad? A Kovács anyósa belesett a kanálisba. 
  - Szegény asszony! (Huh! A labda az ellenfél térfelére érkezett: a közönség megbabonázva követi tekintetével... Együttérzés.)
  - De időben érkezett segítség, és kihúzták. (Pifff! A szerva tenyeressel fogadva száguld visszafele... a fejek egyszerre  fordulnak az egész teniszstadionban... és...)
  - Szegény Kovács! (...Bummm!!! Pont a fogadónál!.. 0-15.)

Mint egy férfi teniszmeccs: két ütés, egy pont. Az anyóstéma csontig lerágva, a szerepek csontig leosztva - az aktuális vicc mégis hoz valami újat azzal, hogy berámol egy csavart a történetbe. Csak az elismerés hangján tudok szólni.

...

Lenyúzva, kicsontozva:

• Kovács anyósa nem fullad bele a kanálisba. Kár.

Kategória:

• anyós, csavaros

Röhejfaktor:

• "He-he."

Külön tudomány a rossz vicc.

Egy vicc számtalan sebből vérezhet el: egyik legkézenfekvőbb, ha rosszul mesélik el - egy jó előadó viszont egy vérgyenge viccet is ehetővé varázsolhat.

További lehetőség, ha maga vicc valamely elemi struktúrális hibától szenved, például "aránytalan". Nézzünk erre egy példát:

• A Magyar Trabantos németországban autózik. Egyszer csak lefullad a kocsija az úton. A Trabantos kiszáll, és órákig bütyköli a kocsi motorját. Végül úgy dönt, hogy megállít valakit, és beviteti magát a legközelebbi városba. Pár perc múlva leint egy Ferrarist, aki vállalja, hogy bevontatja a kis Trabantot a legközelebbi szervízbe. Utána is kötik a kis autót az erős sportkocsinak, és elkezdenek száguldani. A Trabantos nagyon élvezi a helyzetet, mivel még soha sem repesztett ilyen sebességgel. Félóra múlva elmegy melletük egy Porsche, és a sofőrje beint a Ferrarisnak. Nosza, a Ferraris begerjed, és maximális sebességre kapcsol. A Trabantos megijed, és ijedtében dudálni kezd hogy lassítsanak, de azok rá sem hederítenek. Elszáguldanak egy benzinkút mellett, ahol a benzinkutas rémülten nézi őket. Miután elmennek, gyorsan beszalad a házba, és áttelefonál a következő kutasnak:
  - Te, ezt látnod kell! Hárman versenyeznek! Egymás mellett egy Porsche és egy Ferrari, szorosan mögöttük pedig egy Trabant, amelyik dudál, mert nem hagyják előzni!
  

Mire a viccen átrágjuk magunkat, mindannyiunkat ugyanaz az érzés keríti hatalmába: Ezért a ványadt kis poénért volt a közel féloldalas bevezető?!..

A lényeg az arányosság kötelme lenne: kis poénnak kis felvezetés jár - cserébe viszont a nagy poén, főleg dramaturgiailag jól előkészítve, "elviszi" a fáradságos intrót is. Esetünkben a pici nem vitte el a nagyot.

...

Lenyúzva, kicsontozva: 

• Azt hitte egy ember, hogy egy Trabant olyan gyorsan megy, mint egy Porsche, pedig csak vontatta egy Ferrari.

Kategória:

• félreértős

Röhejfaktor:

• "Jah."

...

Maga a poén egyébként igazándiból egy filmbe való, ahol nem kell annyit dumálni előtte, hogy a nézőt képbe hozzák. Ott jól megállná a helyét - itt meg szinte szégyenkeznie kell.

Mai zárásként nézzünk egy cukit. Jómagam nem vagyok már kisfiú, de például az "Egy bogár élete" c. DVD-ből megismert szimpatikus rovarhangulat egy darabja máig a szívem csücskében ragadt. Van valami bizonyos viccekben, amitől a vázlatos, sekélyes szereplők egy csapásra hús-vérré dagadnak, lelkük támad és szeretni vagy gyűlölni lehet őket... - persze inkább csak szeretni.

A vicc maga a dramaturgiai ökonómia egyik mesterdarabja: inkább szituációs komikum, mint klasszikusan mesélhető vicc; utóbbihoz túl rövid. Alig kezdek bele, a poén már lényegében el is pukkant.

• A szúnyogok tüzet raknak. A tűzrakás vezetését az öreg szúnyogra bízzák. Azt mondja az idősebb szúnyog:
  - Először csak vékony ágakat tegyetek rá, aztán meg olyat is lehet, mint a combom.

...

Lenyúzva, kicsontozva:

• A szúnyogok combja nevetségesen vékony.

Kategória:

• cuki, állatos, szituációs

Röhejfaktor:

• "He-he."

...

Ilyen viccek is kellenek: nem élhetjük egész életünket postásokkal kefélő feleségek, automatákkal bajlódó szőke nők és kretén rendőrök árnyékában!..

Az összmagyar kultúrkincs legértékesebb darabjai közé tartoznak a nyuszikás és az aggresszív kismalacos viccek: ezeken mindig szívesen nevet az ember, hisz saját magáról, saját hülye kis, primitív indulatairól olvashat szórakoztató, finoman távolságtartó formában. Ha végképp meg akarom fosztani magunkat a mítosz rejtelmétől, talán azt mondom: a nyuszika és az agresszív kismalac így együtt az igazi magyar lélek, minden bújával-bajával és vigasságával együtt. Ezért röhögünk ezeken oly vadul.

• Ül a nyuszi az erdőben, s egy hatalmas reszelővel élesíti a körmeit. Arra megy a róka.
  - Mit csinálsz, nyuszi?
  - Hegyezem a körmöm. Ha idejön az oroszlán, széttépem!
  A róka úgy megijed a harcias nyúltól, hogy beveti magát a sűrűbe.
  Jön a farkas.
  - Mit csinálsz, nyuszi?
  - Hegyezem a körmöm. Ha idejön az oroszlán, széttépem!
  - Megvadult ez a nyúl! - kiáltja a farkas, és usgyi, be az erdőbe.
  Arra megy a medve is.
  - Mit csinálsz, nyuszi? - Hegyezem a körmöm. Ha idejön az oroszlán, széttépem.
  Ijedten siet el a medve, ám hatalmas horkantásokkal feltûnik az oroszlán...
  - Mit csinálsz itt nyuszi? - kérdi.
  - Manikűrözök, és közben butaságokat fecsegek.
  

Nyuszikából - a mesés ambíciókon túl - nem hiányzik a gonosz humorérzék sem: ez sem idegen a magyar legénytől...

• A nyuszika mondja a kígyónak:
  - Bocs, hogy piszkáltalak azzal, hogy nincs lábad...
  - Semmi baj.
  - Na, akkor kezet rá!

A "zivataros" magyar sors köszön vissza a következő remekműből: 

• Találkozik a róka és a farkas az erdőben. Így szól a róka:
  - Te! Verjük meg a nyulat.
  - Jó, de miért? - kérdi a farkas.
  - Ha sapka van rajta, azért, ha meg nincs rajta, akkor azért! - válaszol a róka.
  Odamennek a nyúlhoz, és agyba-főbe verik szegényt. Másnap a róka újra rákezd:
  - Te! Verjük meg a nyulat.
  - De már tegnap megvertük! - válaszol a farkas.
  - De ma megint verjük meg! - erősködik a róka.
  - Na jó, - áll rá a farkas - de ma miért kapjon?
  - Odamegyünk hozzá, és kérünk tőle cigarettát. Ha füstszűrőst ad, akkor azért, ha meg nem, akkor azért.
  Odamennek a nyúlhoz: - Te nyúl, adj egy cigarettát!
  - Füstszűrőst, vagy nem füstszűrőst parancsoltok? - kérdi a nyúl.
  Mire a róka:
  - Nézd, az anyja szentségit! Megint nincs rajta sapka.
  

Ezen utóbbi alkotásnak külön erénye, hogy a hallgatót - jelen esetben magamat - speciális morális kirándulásra viszi: feladva viccboncmesteri szakmám semlegességi fogadalmát, az első sorok olvastán habozás nélkül a túlerő oldalára álltam, s a két profi aggresszor háta mögül figyeltem szinte szadista kéjjel nyúlmagyar testvérem balsorsát. Amikor viszont a füstszűrős kérdés kapcsán már-már megmenekülni látszott a bátor haszonállat, vadul szurkolni kezdtem, hogy sikerüljön neki: így végül ostoba módon vele együtt kaptam a végső, nagy pofont... - mintegy figyelmeztetésképpen, hogy ne forgassam oly buzgón a köpönyegemet.

...

Persze az emberismeret anekdotikus történetbefoglalása (lásd Ezópusz és La Fontaine munkássága!) régi sport, de ezek a viccek remek modern adaptációknak számítanak. A totalitárius állam/multinacionális cégek dogmatikus igazságait veszi célba a Gálvölgyi János tolmácsolásában világhírűvé lett jelenet is:

• Az erdőben egyszer összegyűltek az állatok, hogy eldöntsék melyik állat a legerősebb az oroszlán után. A medve azt mondta, hogy ő a legerősebb az oroszlán után. A farkas is azt mondta, hogy ő a legerősebb az oroszlán után. Az oroszlán megunta a vitát, a mancsával rácsapott az asztalra és kijelentette, hogy utána a legerősebb állat a nyúl.
  

  Mikor a nyúl ezt meghallotta, remegni kezdett. A felesége oldalba bökte:
  - Mit remegsz, te hülye? Harapj meg valakit, és az majd félni fog tőled.
  A nyúl odament a farkashoz és jól beleharapott a farkas fenekébe. A farkas azt hitte, kicsi dongó csípte meg. Hátranézett, és elfehéredett, mert látta, hogy a nyúl az.
  A nyúl a legerősebb állat az oroszlán után, hisz megmondták. Bocsánatot kért és elsomfordált.
  A nyúl odament a medvéhez és jól beleharapott a medve fenekébe. a medve azt hitte, szúnyog csípte meg. Hátranézett, és akkor látta, hogy a nyúl az. A nyúl a legerősebb állat az oroszlán után, hisz megmondták. Bocsánatot kért és Ő is elsomfordált.
  A nyúl elszemtelenedett. Odament a tigrishez, és annak is jól beleharapott a fenekébe. A tigris hátracsapott a mancsával, és agyonütötte a nyuszit.
  A tigris ugyanis nem volt ott az értekezleten, ezért nem tudta, hogy a nyúl a legerősebb állat az oroszlán után.

   

...

Kicsit más arcunkat, illetve kicsi arcunk másik felét illusztrálják az aggresszív malacos poénok (a nyuszi tán maga is agresszív malac lesz estére, ha annyít szív napközben...). A saját érdekeibe is nemritkán combig gázoló, indulatos kis pöcs valójában egy átlagos szociopata, két számmal nagyobb önérzettel megáldva:

• Agresszív kismalac beleesik egy mély gödörbe. Arra jár a nyuszi.
  - Várj malacka, segítek.
  - NEM VÁROK!

• Agressziv kismalac a jegyirodában:
  - Kérek egy jegyet!
  - Hová lesz, kismalac?
  - SEMMI! KÖZÖD HOZZÁ!

• Az agresszív kismalac vizsgázik:
  - Húzzon egy tételt!
  - NEM HÚZOK!
  

...

Összefoglalva elmondható, hogy a magyar vicckincs igen cuki részhalmazáról van szó: többet tudunk meg magunkról belőlük, mint valaha gondoltuk/szerettük volna.

Desszertnek egy utolsó, simán csak agresszív, tömegközlekedési szósszal nyakonöntve: 

• BKV buszon:
  - Jegyeket, bérleteket kérek!
  Az agresszív kismalac megszólal:
  - ANYÁD TUDJA, HOGY KÉREGETSZ?!..

Vannak olyan viccek, amik lényegében túl jók, ahhoz csak viccek legyenek. Talán egy szélesen hömpölygő filmdrámába valók vagy valami olyasmibe, ahol több nyomot hagynak, még akkor is, ha maga a nettó röhögésfaktor nem olyan borzasztóan magas. A következő is ilyen.

• Az afrikai vadász meséli az unokájának:
  - Emlékszem, egyszer puska nélkül egy szál késsel a kezemben nyolc felbőszült, éhes oroszlánnal kellett szembeszállnom. Az életem volt a tét.
  - De, Nagyapó, pár éve még csak hármat mondtál!
  - Mert akkor még túl kicsi voltál ahhoz, hogy megtudd a véres igazságot.

Ez a vicc lényegesen mélyebb, mint készítője valaha szerette volna, hiszen a poén egy relatíve egyszerű konfliktusra épül. Irodalmi értékű jelenet részesei vagyunk.

• Az afrikai vadász meséli az unokájának (Szinte látjuk magunk előtt az erzsébetvárosi garzonban a lefüggönyözött ablak előtt, kopottas hintaszékében a rekedtes hangú, jobb sorsot is látott öregurat és naívan csacsogó unokáját. Nem igazi afrikai vadász a nagypapa, de talán azért járt arrafelé.):
  - Emlékszem, egyszer puska nélkül egy szál késsel a kezemben nyolc felbőszült, éhes oroszlánnal kellett szembeszállnom. Az életem volt a tét. (A nagypapa célja kettős: egyrészt saját emlékeiben időutazgat, másrészt unokáját igyekszik egy olyan világban szórakoztatni, ahol konzoljátékok és multiplex mozik között kell versenyben maradnia.)
  - De, Nagyapó, pár éve még csak hármat mondtál! (A mondatban dominál az unoka szeretete, de vág az esze is mint a borotva: hamar kiszúrja a pontatlanságot.)
  - Mert akkor még túl kicsi voltál ahhoz, hogy megtudd a véres igazságot. (A történet csúcspontján Nagyapó egy heroikus csavarral menti meg kettőjük ideálképeit: a kisunoka elégedett és ő is büszkén nyugtázhatja, hogy az igazi hősök fél évszázaddal később is kivágják a rezet.)
  
  

...

Megnyúzva, kicsontozva:

• Szenilis nagyapát unokája füllentésen kapja, de az öreg profin menti meg a helyzetet.

Kategória:

• "He-he."

Értékelés:

• röhejfaktor mérsékelt, a jellemrajz szokatlanul fullos

Most jöjjön valami örökzöld: a nemi dolgok. Egyből két remek példát is találtam:

• Két barát beszélget:
  - Próbáltad már a telefonszexet?
  - Egyszer, de a lyukak túl kicsik voltak.

• Egy anya meg a lánya jelentkezik a cirkuszigazgatónál. Az igazgató előbb a lány produkcióját tekinti meg, mely abból áll, hogy a csinos nő meztelenül hanyatt fekve pingponglabdákkal zsonglőrködik, majd a slusszpoén, hogy a labdák mindegyike eltűnik a leány lába között. A direktor lelkesedik:
  - Nagyszerű produkció, megveszem az új műsorhoz. És mit tud a kedves mama?
  - Ugyanezt, görögdinnyékkel.

Nem akarok álszenteskedni: kilencéves koromban engem is lázban tartottak a lyukak helyzetét és méretét illető találgatások. Az emberiség sikersztorija - már ami az elszaporodást illeti - mögött is feltehetően hasonló hajtóerők zümmögtek/zümmögnek ma is. Summa summarum: ha valaki annakidején elrikkantotta magát a tízórai uzsonnaszünetben, hogy "Punci!", utána 5 percig könnyeink potyogtak a nevetéstől. Így kerül tehát a "lyukacsos" téma örökké a viccekbe.

A két vicc szinte semmiféle értékelhető dramaturgiai ívvel nem büszkélkedhet: a minimális cselekmény nyílegyesen tart a lyukak méretének témája felé. 

...

Megnyúzva, kicsontozva:

• Egy srác azt hitte, hogy a "telefonszex" azt jelenti, hogy a fütyijét a készülékbe kell bedugnia.
   
• Artista lányok érett anyáinak óriási punija van: simán befér a dinnye is. Ez bejön a cirkuszdirinek.

Kategória:

• szex, infantilis

Röhejfaktor:

• kisfiúnak szinte sok, férfinak fél fogára sem

...

Punciiiiiiiiiiiiiiiiiii! :)

Na, nézzünk egy "felszáll a köd"-típusú viccet. Azért "felszáll a köd" a vicc, mert ahonnan az indító problematikára koncentrálva mi nézzük a cselekményt, eleinte minden rendben van. Ám a szereplők furcsán viselkednek, furcsa dolgokat mondanak, s mikor nekünk, közönségnek felszáll a köd, jót nevetünk az események újraértelmeződésén:

• A rendőrök és a tűzoltók közös kiránduláson vesznek részt. Egy emeletes buszt kapnak, melyben a földszinten a tűzoltók, az emeleten pedig a rendőrök utaznak. Pár óra után a tűzoltók parancsnoka felmegy a rendőrökhöz, akik halálsápadtan ülnek a helyükön.
  - Veletek meg mi van? - kérdezi tőlük.
  - Könnyen vagytok ti odalent - válaszol a rendőrök főnöke - Nektek van sofőrötök!

• A rendőrök és a tűzoltók közös kiránduláson vesznek részt. Egy emeletes buszt kapnak, melyben a földszinten a tűzoltók, az emeleten pedig a rendőrök utaznak. (Eddig minden érthető, bár vannak mindig olyanok, akik pusztán attól röhögni kezdenek, hogy rendőröket kirándulni látnak. Magam is ilyen vagyok.) Pár óra után a tűzoltók parancsnoka felmegy a rendőrökhöz, akik halálsápadtan ülnek a helyükön. (Ha eddig csak kuncogtunk, most már érezni, hogy készülődik a poénpukkanás, hiszen a kiránduló rendőrnél csak a kiránduló, holtsápadt rendőr mókásabb.)
  - Veletek meg mi van? - kérdezi tőlük. (Segédkérdés, hogy még nagyobbat szóljon a tréfa.)
  - Könnyen vagytok ti odalent - válaszol a rendőrök főnöke - Nektek van sofőrötök! (Bumm és muhaha! Érted?!.. Érted?!.. Mert a hülye rendőr azt hitte, hogy...)

...

Lenyúzva, kicsontozva:

• Hülye rendőr azt hitte, hogy az emeletes busz mindkét emeletéhez kell külön sofőr, és úgy be volt tojva, hogy a kirándulást sem tudta már élvezni.

Kategória:

• fölszáll a köd

Értékelés:

• "He-he."

...

Nekem tetszett, de a földön nem feküdtem tőle.

...

UPDATE - Itt van még egy formás darab ebből kategóriából, amelynek még a dramaturgiai íve is míves: van benne hármas figura, és fokozódik is a helyzet, ahogyan illik neki. A vicc olvastán jóízűen kuccantottam, valahogy így: "Kuc-Kuc." 

• Elmegy a szexuálpszichológushoz egy férfi:
  - Doktor úr, én konzervgyárban dolgozom, és minden reggel ellenállhatatlan késztetésem támad, hogy bedugjam a farkamat az uborkaszeletelőbe!
  - Ne tegye, a világért sem! - mondja az orvos, és felír egy nyugtatót azzal, hogy munkába menet előtt vegye be.
  A férfi másnap visszajön:
  - Doktor úr! Ma még nagyobb vágyam támadt, hogy bedugjam a farkam az uborkaszeletelőbe, hiába vettem be a gyógyszert!
  - Csak nehogy megtegye! Itt egy erősebb nyugtató!
  Következő nap megint visszajön a férfi, ugyanazt mondja, de a doki még erősebb nyugtatót ad neki. Következő nap újra jelentkezik:
  - Doktor úr! Nem bírtam tovább! Ma reggel bedugtam a farkam az uborkaszeletelőbe!
  - Egek! És mi történt?
  - Engem kirúgtak, az uborkaszeletelő meg kapott egy fegyelmit.

UPDATE #2 - Ez is nagyon cuki!

• Bemegy egy legóember a kocsmába:
  - Kérnék egy whiskeyt!
  - Jéggel vagy jég nélkül?..
  - Tök mindegy, úgyis a hátam mögé öntöm...

Egy sebész barátom (talán pont a hatodik.. :P) alig 2 perce küldte nekem emailben az alábbi viccet, pedig sejthetné, hogy nem örülök az ilyen "csomagoknak", hiszen ezekre soha nem kapott még választ tőlem.

Mielőtt a Recycle Bin-ben helyezném örök nyugalomra, megosztom veletek. Első látásra valami szakmai viccnek tűnik:

• Öt sebész vitatkozik, kik a legjobb páciensek.
  Az első azt mondja, a legjobb betegek a könyvelők, bennük minden meg van számozva...
  A második sebész szerint a legjobb betegek a villanyszerelők, bennük minden színkódolt.
  A harmadik sebész azt mondja, hogy a legjobbak a könyvtárosok, bennük minden betűrendben van.
  A negyedik vitatkozik: a legjobb betegek a szerelők, megértik, ha a végén néhány alkatrész megmarad, vagy ha a munka tovább tart a vártnál.
  Az ötödik mindet letorkollja: a legjobb betegek a politikusok, mert zsigertelenek, szívtelenek, töketlenek, gerinctelenek, azon kívül a fejük és a seggük szabadon felcserélhető.
  

 Ihaj, ez aztán a fordulat a végére! Gyorsan a boncasztalra vele! 

• Öt sebész vitatkozik, kik a legjobb páciensek. (Itt megpróbáltam minél jobban belehelyezkedni egy sebész helyzetébe: Mire mehet itt a játék? Pénz? Ritka betegség? Hírnév? Jó csajok?)
  Az első azt mondja, a legjobb betegek a könyvelők, bennük minden meg van számozva... (Aha, már értem: az a gond, hogy a műtét közben nagy a káosz, jobb lenne számozva a sok bigyusz a hasban... Ezzel a mondattal egyébként véget is érhetett volna a vicc, igaz, akkor nem kell az "ötsebészes" felütés.)
  A második sebész szerint a legjobb betegek a villanyszerelők, bennük minden színkódolt. (Ez szinte ugyanaz, mint az előző.)
  A harmadik sebész azt mondja, hogy a legjobbak a könyvtárosok, bennük minden betűrendben van. (Ez ugyanaz, mint az előző meg azt megelőző: kezdek türelmetlenül fészkelődni.)
  A negyedik vitatkozik: a legjobb betegek a szerelők, megértik, ha a végén néhány alkatrész megmarad, vagy ha a munka tovább tart a vártnál. (Nem értem, mi számít itt vitatkozásnak, de itt legalább végre valami másról is szó van: a lényeg, hogy a páciens ne legyen nagyon követelődző, türelmetlen.)
  Az ötödik mindet letorkollja: a legjobb betegek a politikusok, mert zsigertelenek, szívtelenek, töketlenek, gerinctelenek, azon kívül a fejük és a seggük szabadon felcserélhető. (Micsoda?!!.. Ez a váratlan és kíméletlen politikusfikázás meg hogy a csudába került ide?!.. Mindegy, fogadjuk el így, ahogy érkezett. Csúnya politikusok!..)
  

...

Lenyúzva, kicsontozva:

• A sebészek munkája nehéz lehet, mert nincs ráírva a szervekre, hogy melyik melyik. A legjobb dolog mégis politikusokat operálni, mert nekik olyan jellemhibáik vannak, amelyeket kétértelmű szavakkal is le lehet írni.

 Kategória:

• szakmai, orvosi, politika, értelmetlen

Röhejfaktor:

• értékelhetetlenül vacak, gyermeteg fércmű

...

A vicc fittyet hány valamennyi dramaturgiai alapszabálynak: szűken orvosszakmai jellegű témával exponál, fokozás helyett ismételget, logikailag cserbenhagy, végül  - valószínűleg aktuális események hatására - váratlanul ráront a teljes politikusi szakmára. Mindenestül egyébként tákolmánynak tűnik: mintha a politikusos dolgot csak úgy ragasztották volna egy önmagában is hervasztó sebészes tréfa végére. Barbár munka, le vele!

Remélem, legközelebb jut valami jobb a boncasztalra.

Annyi a vicc, mint a tenger. (Annyi a rossz vicc is, mint a tenger.)

Jómagam ritkán nevetek viccen, inkább csak elmosolyodom, de szívesen elemezgetem, hogy mitől is mosolyodtam. Elemezgetni mindazonáltal vacak vicceket is fogok: boncasztalra jó az is.

A viccboncmester munkája egyébiránt hálátlan dolog: így-úgy sikerült vicceket, poénokat kell feldarabolnia, hogy rájöjjön, mi mozgatja belülről, és ráadásul egy csapásra haragszik rá a vicc mesélője és annak közönsége is, mert megrövidítette őket egy illúzióval.

Persze a vége mindig ugyanaz: a vicc holtan hever a boncasztalon, de legalább tényleg kisült, hogyan is szeretett volna működni. 

...

Bemelegítésül nézzünk egyet a vicc.net-ről:

• Három barát beszélget, hogy ki hányszor szeretkezik. Az első szomorúan mondja:
  - Az én feleségem nem akarja, csak egyszer hetente!
  A második leverten:
  - Akkor boldog lehetsz, mert gondold el, az enyém csak egyszer havonta!
  A harmadik boldogan:
  - Az én feleségem pedig évente egyszer!
  Mire a másik kettő:
  - Akkor minek örülsz úgy, te hülye?
  Mire a harmadik:
  - Mert az épp mára esik!

Ugyanez most kommentezve:

• Három (A hármas szám klasszikus dramaturgiai alapelv, szereti a magyar mesélő) barát beszélget, hogy ki hányszor szeretkezik (A "szex" örökzöld téma - a "szexelni nem hajlandó feleség" említése azonnal hidat ácsol a számtalan boldogtalan férfijúzer lelke felé).  Az első szomorúan mondja:
  - Az én feleségem nem akarja, csak egyszer hetente! (Remek felütés, rokonszenv, mindenki hegyezi a fülét!)
  A második leverten:
  - Akkor boldog lehetsz, mert gondold el, az enyém csak egyszer havonta! (Fokozás, részvét, fokozott fülhegyezés...)
  A harmadik boldogan:
  - Az én feleségem pedig évente egyszer! (Ál-csúcspont, már szinte röhögünk.)
  Mire a másik kettő:
  - Akkor minek örülsz úgy, te hülye? (A dialógus-forma hirtelen emberi mélységet ad a történetnek, a "hülye" hallatán már húzzuk is a szánk sarkát...)
  Mire a harmadik:
  - Mert az épp mára esik! (Bumm! A váratlan poén robbant, hahotázva fekszünk; a leginkább vesztésre álló szereplő nyert.)

...

Lenyúzva, kicsontozva:

• Sok férfinak problémája, hogy a felesége nem akar vele szexelni. Ha nagyritkán végül bele is megy, nem az számít győztesnek, akié gyakrabban egyezik bele, hanem aki épp ma kerül sorra.   

Kategória:

• szex, logika, meglepetés

Röhejfaktor:

• "Ja."

...

Egy szó az értékelésről...

Az értékelés abszolút szubjektív dolog: mindenkinek más élete, humorérzéke, neveltetése, aktuális problémája van, Van akit épp telibetalál egy poén, van akit hidegen hagy. Ide mindig a saját, szubjektív értékelésemet fogom írni, ami a nyugtázó jellegű "Aha."-tól kábé a "Hak, hak, hak..."-típusú, fulladós, vinnyogós nevetésig terjed majd. Ha nektek másképp tetszett, adjatok neki hangot.

...

No, akkor az első viccen túl is lennénk... Írgyatok, ha kedvetek látja.