Bizonyos szempontból elérkezettek látom az időt, hogy elkezdjem primitív mondatokban összefoglalgatni, hogy mi a f*-t röhögünk is itten. Arról lesz tehát szó, hogy egy-két szóban szedem össze azt, ami a viccboncasztalon a széttrancsír után mint csontváz megmarad.
Amit eddig úgy nagyhirtelen össze tudok szedni arról, hogy miből lesz a vicc:
- Közismert keserű tapasztalatot (pl. ritka szex, kevés pénz, korrupció, házassági hűtlenség) vicces szituációba ágyazva újratárgyalom.
- Közismert, max. egy-két tipikus tulajdonsággal rendelkező, általánosan gyűlölt/lenézett személyeket (pl. szőke nő, skót, rendőr, zsidó, cigány) valami aktuális, tréfás körítéssel újrafikázom.
- Közismert emberi gyengeséget állatbőrbe bújtatom (pl. nyuszika, agresszív kismalac) és mindenféle kellemetlen helyzetbe jól beküldöm.
- Mesélek egy sztorit, amiben egy vagy két szereplő valamit félreért.
- Mesélek egy sztorit, amit a hallgatóság eleinte félre-, majd megért.
- Garantáltan, de csak primitív szinten vicces témában (pl. szex, kaka-pisa, részegség) bármit mesélek.
- Furcsa, zavaros dolgot mesélek, ami újraolvasva, leginkább szavak, betűsorok kétértelműségére alapozva hirtelen értelmet nyer.
- Furcsa, zavaros dolgot mesélek, aminek semmi értelme nincs (negatív poén).
Na, ennyi jutott most egyszerre eszembe. Majd napközben még töröm rajta az agyamat.
...
Ez a bejegyzés itt folytatódik majd, ahol arról lesz szó, mi mozgat/motivál minket az egyes poénfajták élvezete kapcsán...
FOLYTATÁS - Nos, tehát, lássuk min, miért:
- Közismert keserű tapasztalatot (pl. ritka szex, kevés pénz, korrupció, házassági hűtlenség) vicces szituációba ágyazva újratárgyalom. (Jó dolog a problémákon nevetni, mert könnyebb elviselni. Ha másnak is van, nekem sem szégyen.)
- Közismert, max. egy-két tipikus tulajdonsággal rendelkező, általánosan gyűlölt/lenézett személyeket (pl. szőke nő, skót, rendőr, zsidó, cigány) valami aktuális, tréfás körítéssel újrafikázom. (Frusztrált ember/állat szívesen ront harmadik, ártatlan félre: átmenetileg csökkenti a stresszt, az egó számára cselekvésnek tűnik - mintha nem lenne annyira kiszolgáltatva.)
- Közismert emberi gyengeséget állatbőrbe bújtatom (pl. nyuszika, agresszív kismalac) és mindenféle kellemetlen helyzetbe jól beküldöm. (Távolságot tarthatok a bennem is megbúvó hibától: másban tét nélkül - próbaképp - kiröhöghetem.)
- Mesélek egy sztorit, amiben egy vagy két szereplő valamit félreért. (Szívesen nevetünk mások bénázásán: örvendezünk, hogy épp nem mi vagyunk soron.)
- Mesélek egy sztorit, amit a hallgatóság eleinte félre-, majd megért. (Rejtvényfejtő jellegű öröm: hurrá, összeállt a kép! Nevetés forrása, hogy "De eddig miért nem?..")
- Garantáltan, de csak primitív szinten vicces témában (pl. szex, kaka-pisa, részegség) bármit mesélek. (A lelkünk mélyén mindannyian kicsit gyerekek vagyunk... - bocs, helyesen így szól: A lelkünk mélyén mindannyian kicsit felnőttek vagyunk.)
- Furcsa, zavaros dolgot mesélek, ami újraolvasva, leginkább szavak, betűsorok kétértelműségére alapozva hirtelen értelmet nyer. (Kábé ugyanaz, mint 5., csak nyelvészeti a jelleg.)
- Furcsa, zavaros dolgot mesélek, aminek semmi értelme nincs (negatív poén). (A fixen várt poén elmaradása miatti meglepetésemben röhögök vagy csak simán kínomban röhögök. Esetleg: a viccmesélő röhög rajtam. És ezen már én is röhögök. Amin a viccmesélő persze újból röhögni kezd. És ez átragad rám is.)
Írgyatok, ha valamit kihagytam volna.
