Mai zárásként nézzünk egy cukit. Jómagam nem vagyok már kisfiú, de például az "Egy bogár élete" c. DVD-ből megismert szimpatikus rovarhangulat egy darabja máig a szívem csücskében ragadt. Van valami bizonyos viccekben, amitől a vázlatos, sekélyes szereplők egy csapásra hús-vérré dagadnak, lelkük támad és szeretni vagy gyűlölni lehet őket... - persze inkább csak szeretni.
A vicc maga a dramaturgiai ökonómia egyik mesterdarabja: inkább szituációs komikum, mint klasszikusan mesélhető vicc; utóbbihoz túl rövid. Alig kezdek bele, a poén már lényegében el is pukkant.
- A szúnyogok tüzet raknak. A tűzrakás vezetését az öreg szúnyogra bízzák. Azt mondja az idősebb szúnyog:
- Először csak vékony ágakat tegyetek rá, aztán meg olyat is lehet, mint a combom.
...
Lenyúzva, kicsontozva:
- A szúnyogok combja nevetségesen vékony.
Kategória:
- cuki, állatos, szituációs
Röhejfaktor:
- "He-he."
...
Ilyen viccek is kellenek: nem élhetjük egész életünket postásokkal kefélő feleségek, automatákkal bajlódó szőke nők és kretén rendőrök árnyékában!..
