Most jöjjön valami olyan, ami hallatán (olvastán) mint a 10 viccéhes ujjamat megnyaltam. Remek a dramaturgia, végletekig ökonomikus a terjedelem/röhej-arány, kiváló termék:
- Két barát beszélget:
- Hallottad? A Kovács anyósa belesett a kanálisba.
- Szegény asszony!
- De időben érkezett segítség, és kihúzták.
- Szegény Kovács!
Banggggg! Remek! Nézzük csak még egyszer lassítva!..
- Két barát beszélget: (Wimbledon, főpálya. Andre Agassi adogat: a közönség lélegzetvisszafojtva figyel.)
- Hallottad? A Kovács anyósa belesett a kanálisba.
- Szegény asszony! (Huh! A labda az ellenfél térfelére érkezett: a közönség megbabonázva követi tekintetével... Együttérzés.)
- De időben érkezett segítség, és kihúzták. (Pifff! A szerva tenyeressel fogadva száguld visszafele... a fejek egyszerre fordulnak az egész teniszstadionban... és...)
- Szegény Kovács! (...Bummm!!! Pont a fogadónál!.. 0-15.)
Mint egy férfi teniszmeccs: két ütés, egy pont. Az anyóstéma csontig lerágva, a szerepek csontig leosztva - az aktuális vicc mégis hoz valami újat azzal, hogy berámol egy csavart a történetbe. Csak az elismerés hangján tudok szólni.
...
Lenyúzva, kicsontozva:
- Kovács anyósa nem fullad bele a kanálisba. Kár.
Kategória:
- anyós, csavaros
Röhejfaktor:
- "He-he."
